tudom hogy ő is szeret engem,néha azért amilyen vagyok,néha pont annak ellenére.csak mégis olyan nehéz.sokszor csalódtam , és talán a legnagyobb baj az,hogy nem tudom elkülöníteni őt az eddigi kudarcaimtól.pedig muszáj lenne.tényleg.mert ő más,azt hiszem.ennek ellenére mégis gyanúsítom a hülye beidegződéseim miatt.na mert ma tényleg semmi olyan nem volt,amit akár kérdőre vonhattam volna.én mégis megtettem.néha fel tudnám magam akasztani,amiért ennyire hülye vagyok.persze jól össze kellett volna vesznünk,és akkor hamarabb helyrekerültek volna a dolgok az agyamban.de még csak össze se veszett velem.