Ezt a hetet a Balcsin töltöttem.már nagyon vágytam egy kis nyaralásra, egy kis bulizgatásra,karaokera,koktélokra.V most a balcsin dolgozik.nem sokat láttam ezen a héten sem,de legalább egymás közelében voltunk.már csak egy hónap és jön haza.a távolság miatt még jobban kijött belőle a féltékenység,ami már sokszor dühítő,mert ha még mondjuk oka lenne rá,akkor azt mondom oké,de így.tudom,hogy fáradt és nincs ideje pihenni,sem kikapcsolódni,velem közös programokat csinálni és dühíti hogy nem lehet velem amikor akar.nemhiába a mondás,hogy a távolság a szikrát kioltja, a tüzet fellobbantja.
- Hé,paraszt!Melyik út megyen Budára?
- Megyen? És még én vagyok a paraszt?
hogy a lány,akit ismét a barátomnak gondolok,nem az,aminek én képzeltem.semmire nem volt jó a tegnapi nap,egyedül arra volt tökéletes,hogy felelevenedjen bennem a tudat,hogy miért nincsenek lány barátaim.az ördögi kör megint elkezdődött és azt hiszem még időben szállok ki belőle.nem akarok mégegyszer átvészelni egy ilyet.én értem azt,hogy mindenhez két ember kell,de azért a hányinger mégis elkap ha olyat látsz,amire aztán tényleg nem számitanál.nem tudtam ismét kezelni a helyzetet. V. nem ment bele a játékba,na mondjuk az még szép történet lett volna.kár hogy nem vettem észre hogy mennyire egy undoritó ribanc vagy...