rég volt ilyen érzés bennem.ismét színes minden és lassan minden értelmet nyert. mindezt V.nek köszönhetem,aki mellettem van,ha nem is úgy,de mégis úgy.furcsa dolog ez. nem tudom kell -e nekem valaki úgy igazán.lehet hogy csak jó lenne simán valaki minden kötöttség nélkül,de valahol sejtem hogy ez nem menne nekem.ha már van valaki akkor legyen ő mindenhogy az enyém,nem igaz? körülöttem is minden zűrös,benne aztán meg pláne,de ettől még lehetek nagyon boldog,hogy ő van nekem. megleptem saját magam azzal,hogy ennyire közel engedtem magamhoz valakit megint,mert azt hittem hogy én erre nem vagyok még képes,hogy a szívem meghalt és hogy a szerelemnek semmi,de semmi értelme.izzik a levegő ha találkozunk és hiányzik ha nincs velem. és ez nekem pillanatnyilag nagyon jó. nem akar engem elveszíteni,most este sem akart elengedni,én pedig elvesztem a szemében és az ölelésében.egyszerűen varázsos nekem ez az egész,és azt éreztem hogy én ebbe a fiúba visszavonhatatlanul beleszerettem és hogy ezt az érzést nem hagyhatom csak úgy elmenni. holnap reggel együtt kávézunk..már várom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.