Eszméletlen vágyat érzek H. iránt.Azt hiszem ezt eddig nem mertem vagy nem is akartam magamnak bevallani.Valami motoszkált bennem,de semmiképp nem engedtem kibontakozni.Valahol ragaszkodtam M.-hez.Álmomban mégis kiteljesedett.Bevallom,hogy ez nekem nagyon tetszik. :D
Az a tekintet és az a mosoly, amit csak nekem szánt... még most is beleborzongok,ha belegondolok.
Játszott a gondolataimmal...tekergette őket,és én nem féltem.valahogy olyan egyértelmű volt,hogy belém lát.Cseppet sem féltem tőle és attól, hogy átvág.Ugyanazt akartuk.
Hogy a kiváncsiság, a szeretetéhség vagy a szex fűtött csak,ezt nem tudom...
Bármi is volt az,akarom újra.
Képtelenség az, amit akkor a  szemében láttam.Nem létezhet.Ha mégis,akkor ezt személyesen is látnom kell.
Furcsa,mert egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásom M. miatt.Talán nem is kéne,hogy legyen,hisz nem vagyunk együtt.
Amint megcsörrent a telefonom tudtam,hogy vége az álmomnak.Szundit nyomtam,hátha folytatódik.
De nem tudtam visszaaludni. A gondolatokkal a képek is letanyáztak a fejemben.
Szép napom volt ma. :D
Remélem nektek is.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.