A körülmények változnak,csak én nem. Vannak pillanatok,amikor a boldogító béke,a kiegyezés olyan közel kerül.Egyetlen mozdulat elég lenne az áttöréshez.Talán egy szó,egyetlen hangsúly megolvaszthatná a ránk merevedett jeget.De valami bénultság ellenáll az indíttatásnak.Egy pillanatig megcsillan a remény,de a következőkben bebúrkol újra az áttörhetetlen szürkeség.Mindenféle kapcsolat szembetalálkozik ilyen pillanattal,a megenyhülés lehetőségével.Képtelenek vagyunk a másikhoz odalépni,megalázkodni,elnézést kérni,bűnöket beismerni,záporozó (jogos!) vádakat végigélni,hallgatni.Ez nagyon nehéz.De most ez kellett.Menj csak,menekülj...Erre megint szükség volt.Ez a legegyszerűbb megoldás.Szánalmas vagy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.