hát isten nem akarta ,hogy enyém legyen a csoda,de azért nem adom fel.

"Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy labamba."

"Kéményseprő járdán
Macskák napoznak
Az ablakokban párnák
Fénytől dagadnak
Könnyebb így az álom
A rosszkedv elvonul
Vasárnap a föld
Virágba borul"               Nyarat akarok,MOST!

Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.

Boldog Karácsonyt Nektek.

.you say yes, I say no.you say stop and I say go.

A körülmények változnak,csak én nem. Vannak pillanatok,amikor a boldogító béke,a kiegyezés olyan közel kerül.Egyetlen mozdulat elég lenne az áttöréshez.Talán egy szó,egyetlen hangsúly megolvaszthatná a ránk merevedett jeget.De valami bénultság ellenáll az indíttatásnak.Egy pillanatig megcsillan a remény,de a következőkben bebúrkol újra az áttörhetetlen szürkeség.Mindenféle kapcsolat szembetalálkozik ilyen pillanattal,a megenyhülés lehetőségével.Képtelenek vagyunk a másikhoz odalépni,megalázkodni,elnézést kérni,bűnöket beismerni,záporozó (jogos!) vádakat végigélni,hallgatni.Ez nagyon nehéz.De most ez kellett.Menj csak,menekülj...Erre megint szükség volt.Ez a legegyszerűbb megoldás.Szánalmas vagy.

Köszönhető a télnek,hogy el vagyok havazva.Tanulásilag nem állok valami fényesen.Bele kell húznom.Kezdek rezelni.Teát kortyorgatok,mert az mindig tökéletes.Télen,nyáron,beszélgetéshez,egyedül a magány ellen,reggelire,jegesen,forrón,társaságban a hangulatért,mindig.

Szomorúság egy vágy miatt,amit nem tudok megszerezni.És ezt csak megkapni lehet,nem lehet elmondani,hogy mit hogyan szeretnék.És mi ebben a legrosszabb? Hogy ez kívánságműsorra nem megy..... persze nem akarom a kívánságműsorok erejét lebecsülni....

Tehetetlenség. Ki vagyok égve. És ő is.Ez szívás.Ráadásul a körmöm tövig való levágása helyett visszaszoktam a rágásra. Pszichológiai magyarázatát nem ismerem.

jajajajjjj.olyan hiányzós napom van.úgy hiányzik.vajon jó lenne nekünk még egy esély?        nem mintha én döntenék.... nem akarom beleélni magam semmibe,de találkozni fogunk.és az de tök jó lesz.várom már.én csak jót jót jót szeretnék neki. de boldog ő nélkülem is . furcsa h még mindig gondolok rá , és h ilyen baromi nagy szeretet van bennem . elpakolom a rá emlékeztető dolgokat és akkor talán könnyebb lesz . talpraállok . talán ha szerencsénk van,akkor még barátok is maradhatunk és akkor én lehet h boldog leszek h mellettem van ha nem is úgy,de mégis úgy .

a szakításban a legrosszabb h már nem vagyok M.nek fontos. a szakításban a legrosszabb h nem tudom mi van M.mel . a szakításban az a legrosszabb h nem utazok érte végig egy országot . a szakításban a legrosszabb h nem beszélünk minden nap M.mel . a szakításban a legrosszabb h már csak a barátja lehetek . de rossz .

hazajöttem,pedig annyira,de annyira nem akartam.beleszerettem,nem is kicsit.

távolról integetek...megtaláltam , de mégsem hallom , nem érzem , nem értem.félek.ne hagyj egyedül.kérlek.tényleg szeretem Őt,mindennek háttal,elfogadva,teljes erőmből úgy,mint eddig.tisztán és belenyugodva,kedvesen és megértve,mosolyogva,ahogy azt kell.mert ő ilyen,mert én meg képes vagyok rá.csak ne lennél ilyen messze.mert amúgy igen,megint.és ezért nem,és ezért igen...érted?nem?

nem akarom , hogy végleg lemondj rólam.és talán azt sem akarom , hogy higyj bennem . talán  nem akarsz vagy nem is tudsz . tudod ,hogy én nem ígérhetek neked semmit . és kegyetlen rosszul esik , hogy neked rossz ... ezért utálom magam.

"hálidéj". helyzetjelentek pár nap múlva,addig is offolok.puszi nektek.

- Arra gondoltam... te és én... talán elmehetnénk valahová... együtt. Mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem, Hanna!
- Nem, én... nem hiszem, hogy ez lehetséges.
- Miért nem?
- Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék... olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.
- Megtanulok úszni, Hanna. Esküszöm, megtanulok úszni.
 

A gyerekízű orbit a kedvencem ...  Tudod , amelyiket az alsós gyerekekből csinálják . Azért is olyan finom ... :D

 Nohát megint elkapott az a bizonyos érzés... :)már azt hittem nem is vagyok önmagam,napok óta nem volt semmi ilyesmi érzetem... 

csak kár , hogy nem vagy itt velem ...       

pont egy hete ilyenkor... Ó , ne ... nem akarok visszaesni.csak pozitívan , csak a szépet ugye ... mozizok inkább. hancock , amerikai hófehérke , cukros néni , álom.net . ez legalább estig eltart , és akkor jön a felmentősereg.

istenem.

is

te

nem.

mostanában sokat rinyálok .

"Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet.
És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted. "

Amikor a saját kérdéseimre sem tudom a választ...Pedig de baromi jó lenne , de tényleg . Tudni , hogy miért érdemes küzdeni vagy épp miért felesleges , mert kudarcot vallok úgyis . Ezernyi kérdés foglalkoztat , amikre a választ ki tudja mikor kapom meg . De hátha a holnap meghozza . Furcsa ez nekem , mert nem ehhez vagyok hozzászokva , hanem ahhoz , hogy minden pikkpakk . Ki kéne kapcsolnom .

Hiába a női intuíció...

Nem biztos,hogy érteni fogod...Sőt,lehet hogy én sem fogom.

Akkor éjjel láttam a tüzet a saját szememben, és láttam ahogy lassan kialszik. Olyan megalázó volt , és kínos . Hogy ezt hányszor kell még átélnem , azt nem tudom , és azt sem tudom, hogy mikor tudom Őt elengedni végleg , és ha majd elengedem , akkor tudni fogom -e , hogy most már vége.

Inkább rágyújtok.