"Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy labamba."

"Kéményseprő járdán
Macskák napoznak
Az ablakokban párnák
Fénytől dagadnak
Könnyebb így az álom
A rosszkedv elvonul
Vasárnap a föld
Virágba borul"               Nyarat akarok,MOST!

Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.

Boldog Karácsonyt Nektek.

.you say yes, I say no.you say stop and I say go.

A körülmények változnak,csak én nem. Vannak pillanatok,amikor a boldogító béke,a kiegyezés olyan közel kerül.Egyetlen mozdulat elég lenne az áttöréshez.Talán egy szó,egyetlen hangsúly megolvaszthatná a ránk merevedett jeget.De valami bénultság ellenáll az indíttatásnak.Egy pillanatig megcsillan a remény,de a következőkben bebúrkol újra az áttörhetetlen szürkeség.Mindenféle kapcsolat szembetalálkozik ilyen pillanattal,a megenyhülés lehetőségével.Képtelenek vagyunk a másikhoz odalépni,megalázkodni,elnézést kérni,bűnöket beismerni,záporozó (jogos!) vádakat végigélni,hallgatni.Ez nagyon nehéz.De most ez kellett.Menj csak,menekülj...Erre megint szükség volt.Ez a legegyszerűbb megoldás.Szánalmas vagy.