Amikor a saját kérdéseimre sem tudom a választ...Pedig de baromi jó lenne , de tényleg . Tudni , hogy miért érdemes küzdeni vagy épp miért felesleges , mert kudarcot vallok úgyis . Ezernyi kérdés foglalkoztat , amikre a választ ki tudja mikor kapom meg . De hátha a holnap meghozza . Furcsa ez nekem , mert nem ehhez vagyok hozzászokva , hanem ahhoz , hogy minden pikkpakk . Ki kéne kapcsolnom .

Hiába a női intuíció...

Nem biztos,hogy érteni fogod...Sőt,lehet hogy én sem fogom.

Akkor éjjel láttam a tüzet a saját szememben, és láttam ahogy lassan kialszik. Olyan megalázó volt , és kínos . Hogy ezt hányszor kell még átélnem , azt nem tudom , és azt sem tudom, hogy mikor tudom Őt elengedni végleg , és ha majd elengedem , akkor tudni fogom -e , hogy most már vége.

Inkább rágyújtok.