azt hiszem bezárom ezt az egészet.

közeledik a szülinapom. lassan betöltöm a 23at. finom tortákra számítok. valaki ebben a korban már családanya, és az életét elkezdte élni a szülőktól külön. én annyit tudok felmutatni csupán,hogy dolgozom, hogy van egy külön szobám,és egy szuper pasim,akivel az életem leélném. gyerekre egyelőre nincs szükségem,nem érzem a késztetést az anyaságra,viszont a pasimmal való összeköltözés gondolatával egyre többet játszadozom el,pedig egy ideig biztos így maradnak a dolgok,ahogyan jelen helyzetben.az én legnagyobb bánatomra.hiába nem tervezem a babázást egy ideig,mégis úgy gondoskodnék valakiről,például róla.mosnám a büdös zokniját,vasalnám az ingeit,és minden olyan dolgot megcsinálnék,ami az összeköltözéssel jár.egy szinttel magasabbra emelkedne a kapcsolatunk,és megtapasztalnánk azt is,milyen az együttélés.biztos sokat veszekednénk,de szépen lassan összecsiszolódnánk. az álmaim beteljesüléséért sokat kell még dolgoznom.

mindig a csalódás és a fájdalom.

Az úgy történt,hogy éppen dolgoztam - bár a főnököm szerint akkor kell pihenni,ha a munkahelyemen vagyok,mert amúgy is elfáradok kellőképpen.milyen figyelmes. - szóval épp dolgoztam. Bejön egy nő,kifejezetten kulturált,mert megtanult köszönni.Kér erkölcsi bizonyítvány igénylő lapot,kitölti,befizeti a csekket,majd megkérdezi,hogy hogyan kell ráragasztani. először nem is értettem a kérdést,mert hát ilyet azért mégsem kérdezünk meg.mint kiderült,azt nem tudta hogy a lap aljával vagy tetejével kell leragasztani.meghökkentem.mit gondolt,majd a kedvéért átvilágítják a lapot,vagy mi? és Dr. valaminek hívják...

mostanában nincsen erőm,se hangulatom,se kedvem,sem semmim.talán már érzéseim sincsenek.lehetne egyszerű,de nem.ez bonyolult.az álmaimból élek. egy roncs vagyok.két dologban vagyok biztos.benned, és abban,hogy a szivem jobban mutat benned,mint bárkiben.

a testem külön él a lelkemtől.szétestem.

szeretem nézni az alvó embereket.az olyan varázsos nekem.